Narnia krónikái. Az oroszlán, a boszorkány és a csodálatos ruhásszekrény
(Andrew Adamson, 2005)
Gyönyörű tündérmese, igazi
szeretnivaló film. Sajnos a csatajelenetekt meg még pár apróságot A
gyűrűk ura már lelőtt, de ez az eredeti könyv "hibája" - érthető
"hiba", ha a szerzők barátok voltak. Gyerekek a világháborús valóság
elől belépnek egy mesevilágba - olyan mese ez, amilyenről gyerekkorában
álmodik az emberfia. Egy apróság elindítja a fantáziádat, aztán
összekeveredik benned minden, amit addig elképzeltétl sőt el sem tudtál
képzelni. Lehet, hogy vannak hibái, de nem érdekelnek. Csak egyszerűen
szeretem a filmet. Amúgy a filmtettben "ketten egy filmről"
felállításban szó lesz róla.
|
| Klarika | 2006. február 15., szerda |
|
|
Steven Spielberg: München
Az este végre megnéztem, de akkkorát
csalódtam benne... Van Spielbergnek ennél gyengébb filmje? Jó egy óra
után kezdett lekötni, de nem merném azt mondani, hogy igazán sikerült
neki. Pedig olyan bamba, naiv néző tudok lenni! A jómúltkoriban egy
horrorfilmet néztünk a moziban s a barátaim kiröhögtek, hogy minden
búúú-ra összerezzenek...
München, olimpia. Palesztin
terroristák zsidó sportolókat ejtenek túszul, aztán a terveik nem
sikerülnek, úgyhogy nincs más választásuk, le kell lőniük őket. A
sztori ismerős. Az izraeli kormány vaslédi miniszterelnök-asszonyával
az élen titokban kommandót indít, amelynek feladata kivégezni a
sportolók gyilkosait. Ötüknek egy ideig megy is a dolog - van köztük
egy bombagyártó fickó is, aki ötvenszer szimpatikusabb, mint a szenvedő
főhős -, aztán fejvadászokból maguk is célpontokká válnak, s a hátuk
mögött, otthon is felélénkül a terrorizmus. Szóval ott van a zsidó
oldal, s vele szemben a palesztin oldal. A legjobb jelent, amikor a
kettő összekeveredik: kétes helyzetű informátoruk ugyanabba a "safe
house"-ba küldi őket éjszakázni, és zsidó barátaink ETA-soknak adják ki
magukat hirtelenjében... Végül is Eric Bana sem játszik rosszul, egész
csinosan lefogy a film végére, szép fokozatosan megtörik.
Az
egyetlen tanulság
az, hogy nincs tanulság: az ilyenfajta harcnak se vége, se hossza,
üljön inkább az ember a felesége és a gyereke mellett, s felejtse el a
nagy hazafias gondolatokat, egy gerillaharcos helyébe úgyis öt másik
áll, s irtani őket a világ végéig is lehetne - és ez a mindenkori
mindkét oldalra érvényes, mert mindkét oldalnak igaza van és nincs igaza egyidőben. Nem közhely ez egy kicsit?
Hol maradt a kalandos, izgalmas,
észtornáztató, hátborzongató, csupafantázia világ? Spielberg apánk
ennél sokkal többet tud! A kalandfilm az ő igazi területe meg a sci-fi,
igaz, a Schindlert sem lőtte el - akkor mi ez a süket Münchenes
laposság? Bár az az igazság, ez még nem győzött meg arról, hogy nem
lesz több jó filmje... (Amúgy jövőre jön is a negyedik Indiana Jones,
aztán meg negyedik Jurassic Park - vajon az utánnyomás utánnyomásai
lesznek már? - aztán valami ukrán holokausztos terve van a bácsinak.)
|
| Klarika | 2006. február 14., kedd |
|
|
37. Magyar Filmszemle
Tegnapelőtt zárult síppal, dobbal, nádihegedűvel. A filmek jobbak
voltak, mint a tavaly, a hangulat viszont valamivel gyengébb volt. És a
nagy nemzetközi fogadás a hajón, a Lánchíd tövében is gyenge volt -
bezzeg mekkorát buliztunk a tavaly... Most meg csak sűrű szivarfüst,
hogy harapni lehetett volna, és egy csomó fontoskodó, okoskodó, a
kapcsolatait szemlátomást jól megtervezett logika szerint építő ember.
Egyik asztaltársam szerint olyan volt az egész, mint egy nagy
valóságshow, csupa ismert emberrel, színészekkel, rendezőkkel, meg az
elmaradhatatlan métellyel, a sajtóval. Mondjuk azért a színészeket jó
volt élőben is megfigyelni - ha nem is őket sztárolni mentek oda az
emberek, hanem inkább a fincsi kajáért, egy részük akkor is
fogpasztarklámként működött (például Oroszlán Szonja). Aztán volt olyan
is, mint például Koltai Róbert, aki csöndesen lerótta a tiszteletköreit
az asztalok között, köszöntötte az ismerőseit, két szót váltott velük,
aztán szép szerényen továbbvonult. A tavaly is elfigyeltem -
szimpatikus alak. A szomszéd asztalnál Hámori Gabriella ült, a
Terézanyu főszereplője - tüneményes volt. Bocs, na, de nem tudom
megállni, hogy ne keressem az embert a szerep mögött...
A díjak amúgy nem okoztak nagy meglepetést. A Taxidermia sokkoló és
nagyon jó, a dokunagydíjas A fekete kutya gyönyörű és nagyon
hangulatos. A kisjátékfilmek közül egy másiknak drukkoltam, Iványi
Marcell Balladájának - tényleg ballada, filmen, "tömör, sűrített,
szaggatott", tragikus történettel, kihagyásokkal, és gyönyörűen
fényképezve... Hmm... De a Kivégzés sem volt semmi: egyetlen snitt az
egész, s benne van a mindenkori háborúk kétoldalú tragédiája, ha lehet
ilyen patetikusan fogalmazni egy blogban.
Részletek a Filmtettben, hamarosan. A hétvége már márciusi lapzárta.
|
| Klarika | 2006. február 9., csütörtök |
|
|
Üvegtigris 2.
(Rudolf Péter, 2005)
Szar.
|
| Klarika | 2006. január 21., szombat |
|
|
Nincs most időm írni...
...de majd bepótolom. Az
este megnéztem a Broken Flowerst - überf*sza, végigkuncogtam -, s
valamikor, pár hete a Bin-jipet - ez még f*szább, bár nem kuncogtatós. S a tegnap éjjel nem
tudtam aludni, s a Cold mountainen kérődztettem a szemem hajnalig.
Ilyen sziruppal lenyomtatni a másik kettőt kár és vétek...
|
| Klarika | 2006. január 16., hétfő |
|
|
The Brothers Grimm
(Terry Giliam, 2005)
A mesevilág horrorisztikus oldalait
és eseményeit élezi ki: elég rémítő dolog például, ha egy farkas felfal
egy kislányt - de nem, nem igaz, nem is farkas volt az, hanem egy
megbabonázott paripa, derül ki a filmből -, és az évszázadok óta az
égig érő toronyba zárt, Csipkerózsika-álmát alvó királynő - a
"tükröm-tükröm" megszállottja - sem nézhet ki valami tüneményesen... A cselekmény jó kis
kalandkavalkád, amelybe két szélhámos keveredik - lám, lám, a Grimm testvérek
tulajdonképpen barátaik által előállított szellemek vadászatából éltek,
amelyeket persze nem volt nehéz legyőzni. Van benne farkasembertől
boszorkányig, lépkedő fákig és sárszörnyetegig (amely elveszi egy
gyerek arcát) mindenféle. Gazdag fantázia és a népmesék és legendák
alapos ismeret kellett az átverésekhez - innen már csak egy lépés volt
a meseírásig. Meg valójában Terry Giliam is ugyanazt teszi, amit a
Grimmek eleinte: hamis boszorkányokkal ijesztgeti a nézőit, és újravariálja az ismert meseelemeket.
A film nekem nagyon bejött sötét világa, a mindegyre felismerhető, de
újraértelmezett mesebeli motívumok, meg a mindent átható fekete humora
miatt, de ha gyerekem lenne, azért nem engedném, hogy megnézze ezt a
különös "esti mesét".
|
| Klarika | 2006. január 15., vasárnap |
|
|
Koppintások?
A Vanilla Sky az Abre
los ojosról - egész biztosan. És a Basic Instinct a Matadorról? Jó, nem
ugyanaz a kategória, de a kezdőjelenetben van valami kísértetiesen
hasonló.
|
| Klarika | 2006. január 14., szombat |
|
|
Júúúúúj mit találtam!
Tiszta véletlenül: egy csomó Edison- meg Lumiere-filmet. Annyira
szeretem őket, olyan bájuk van! S ha belegondolok, milyen hangulat
lehetett, amikor ezeket "eredetiben" nézték... A kedvencem Lumiere-ék
két bakalódó kisbabája, meg a másik, amelyikben egy színész kalapot és
álbajuszt cserél, pár másodperces szerepgyakorlatok kedvéért :)
(Beszúrtam azt a kommentet ide alul. Hát elég gamatul néz ki, de csak kibogozom, hogy lehetne esztétikusabbá tenni...)
|
| Klarika | 2006. január 6., péntek |
|
|
A főnixmadár...
Tegnap nagygyűlés volt a Filmtettnél.
Végre vége a két hónapos kényszerszünetnek, és teljes gőzzel készül az
új lap. Kicsit megnő, kicsit kibővül, és mindenképpen átalakul. Alig
várom, hogy kézbe vehessem az első számot. Szjuper lész!
|
| Klarika | 2006. január 6., péntek |
|
|
Tesis
(Alejandro Amenabar, 1996)
Húha. Eltompultam a tévében mutatott
nyomozós sorozatoktól, rég nem láttam olyan igazán betojatós thrillert.
No, ez tetszett. Ami a legjobb benne: az utolsó 5 percig még mindig két
gyilkosjelölted van, és mind a kettőre joggal gyanakszol annyira.
Angela tévés kommunikáció szakot végez éppen, és most dokumentálódik az
államvizsgájához (hmmm...). Tévés erőszak és a család - ez volna a
témája, eléggé banális lenne, csakhogy véletlenül egy különös film
nyomára bukkan. Egy rejtélyes pincesarokból előkotort kazetta "megöli"
témavezetőjét (vajon a Ringu forgatókönyvírója látta-e Amenabar
filmjét, onnan csórta-e a gyilkos kazetta gondolatát? - valszeg nem...
vagy...?). Van egy különc évfolyamtársa, aki erőszakos filmeket gyűjt,
a lakása is az erőszak szemtélye, ha lehet így nevezni kicsit
patetikusan a beteges lakberendezését. Ketten vágnak bele szinte
akaratlanul a nyomozásba: ki kínozhatta és ölhette meg azt a lányt,
akinek utolsó pillanatait a kazetta megörökíti. Az újabb játékos Bosco,
akinek "halott legyecske képe", vagyis a légynek sem árthat, ahogy a
spanyol mondja: ő ismerte a meggyilkolt lányt, Vanessát. És akkor
választanod kell, izgalomra éhes néző, ki a gyilkos: Bosco, a szépfiú,
vagy a bagolyszeműveges különc, Chema. És nem mondom el, hogy ki az,
ezt a filmet meg kell nézni.
A sztori tehát nagyszerű, a rendező remekül játszik a meglepetés, a
"váratlan fordulat" erejével, sakkban tart, pedig nem is "bú"-film, nem
ijesztget időnként berobbanó hangerővel. És van benne egy kis
önreflexivitás is: a snuff műfajáról szól, hiszen a kazettán egy ilyen
különös horror látható. Ha dokumentumfilm lenne, azt mondhatnánk, íme
egy bizonyíték a műfaj létezésére, Angelának csak postáznia kellett
volna a kazettát, és egy dollármillió ütötte volna a markát, mert
bizonyítékot szolgáltat a műfaj létére - végre, mert állítólag csak jó
trükk van, igazi snuff nem létezik. De ez csak sarkítás:
Spanyolországnak azért nincs igazi filmipara, mert nem adja azt a
nézőnek, amit akar, a filmet nem tekinti árucikknek - rendezői kritika
a - mellesleg a snuffokat vágó - tanár szájába adva? A néző tehát
erőszakra vágyik, borzongani akar, hát adjuk meg neki, amit kíván - hol
hallottuk már ezt? A médiakritikák nagyrésze erről is beszél, amikor a
filmes-tévés erőszakról szól.
Szóval csak gondolkozzunk... Miután fejbevertek azzal a hírrel, hogy
mégsem az a gyilkos, akire utolsó előtti pillanatban is gondoltunk, és
néhány közhellyel: nem mind arany, ami fénylik, és a csúnya fiúknak is
van szívük. És egyszerűen: ezt a filmet meg kell nézned, ha egy kis
feszültséggel akarsz szórakozni. Majdnem olyan hatásos, mint
konnektorba nyúlni ;) (S klikkelj ide, ha nem tiszta, mi az a snuff.)
|
| Klarika | 2006. január 2., hétfő |
|
|
|
